A falazott szerkezetekben a tégla merevítő háló műszaki alkalmazása elsősorban a fal szerkezeti épségének és repedésállóságának növelését célozza. Működési elve az acélháló húzó hatásán alapul, hogy az egyes téglákat -amelyek egyébként egymástól függetlenül viselnék-egységes egésszé, csökkentve ezzel a falazat eredendő gyengeségét a feszültségben. Az építés során a hálót vízszintesen fektetik le a habarcságyon belül, így kompozit teherhordó-rendszer jön létre; ha a fal hőterhelésnek van kitéve, vagy egyenetlen beülepedésnek van kitéve, a háló segít elosztani a feszültséget és lassítja a repedés terjedését.
A hálót jellemzően meghatározott időközönként rétegesen építik be-általában három-öt téglarétegenként-, vagy sűrűbben helyezik el a repedésre hajlamos területeken, például ajtó- és ablaknyílások felett és alatt, vagy a fal sarkainál. A megfelelő beépítéshez a hálónak laposan kell feküdnie kihajlás vagy kiemelkedés nélkül, és teljesen be kell ágyazni a habarcsba, hogy megakadályozza a korróziót és az üregek kialakulását. Az átlapolt illesztésekhez általában legalább 100 mm-es átfedés szükséges a szerkezeti folytonosság biztosításához.
A téglaerősítő hálót gyakran használják más szerkezeti intézkedésekkel-, például szerkezeti oszlopokkal és gyűrűs gerendákkal- az általános szeizmikus teljesítmény javítása érdekében. A szeizmikus zónákban a háló hatékonyan növeli a fal rugalmasságát és csökkenti a rideg meghibásodás kockázatát. Ezenkívül az anyagtechnológia fejlődése a horganyzott, műanyaggal{4}}bevonatú acélháló használatához vezetett, amely kiváló korrózióállósággal rendelkezik, meghosszabbítja az élettartamot és lehetővé teszi a teljesítményt a szigorúbb környezeti feltételek között is.
